A sztori még Mikulás előtt egy héttel kezdődött, amikor is az én drága párommal betérünk a Tescoba, és ott meglátott egy távirányítós helikoptert, amit ő nagy lelkesedéssel helyezett el a kosarunkba. Még ott az üzletben össze is szólalkoztunk, hogy ugye ezt ő nem gondolja komolyan. Tévedtem, nagyon is komolyan gondolta. A vita számomra eredményesen zárult, mert a helikopter visszakerült a polcra. Meg is nyugodtam. Igen, gondoltam magamban, meggyőző érveimmel elintéztem, ezt is. :)
Alig pár nap telt el, mire ismét szükség volt egy kisebb fajta bevásárlásra, így hát elsétáltunk a Tescoba, ahol az a bizonyos tárgy még mindig ott volt a polcon. Hipergyorsasággal haladtam el előtte, hátha a párom nem veszi észre, és megúszom. Nem így történt. Ismét levette a polcról, és a további cirkuszt elkerülvén csakazértis belekerült a kosárba. Meggyőzött, hogy ez nem gyerekes dolog, mivel az én kollégámmal beszélgetett, s neki is van, és ő jóval idősebb, úgyhogy ez nem gyerekes hóbort, ilyen kell egy férfinak és kész. Rosszul voltam az ötlettől, de ám legyen. Gondoltam lenyugszik, és lezárul végre ez a sztori. Ismét tévedtem. Így utólag már tudom milyen hatalmasat! Váááááááááá
A további hisztizésemet elkerülvén nekem is hozott a drága Mikulás ajándékot. Kaptam tőle háromféle sütőformát, amivel kiélhetem én is a kreativitásom. Persze még aznap este ki is kellett próbálni, amikor közölte velem a "Mikulás", hogy amíg ő játszik a helikopterével, addig én is játszhatom az én játékommal a konyhában, és szóljak ha kész.
Még egy kicsit korábban komoly elhatározásra jutottunk, hogy összekötjük életünket, és gyűrű kerül az ujjunkra. Ami a következőképpen zajlott. Megvásároltuk a gyűrűket, és persze azonnal be is kellett mutatni a családnak, akik kisebb-nagyobb lelkesedéssel fogadták. A párom nagymamájánál voltunk, aki amíg egy percre magunkra hagyott az én drága párom a következőképpen adta elő magát; Kicsim, ha hazamegyünk feltöltöm a helikopterem, és utána megkérem a kezed. Jó? Nagyon romantikusan hangzott. Biztos, hogy felejthetetlenné tette számomra azt a napot, amikor rájöttem a fontossági sorrendjére. Előbb a helikopter, aztán a lánykérés. Szép volt ... XDXDXD
Ismét pár nap elteltével jött a következő sokk. Felvittem a lakásba a reklám újságokat, hogy megnézzem mégis mi az amit ajánlanak, mit tudnék vásárolni a családnak a közelgő karácsonyi ünnepekre. A hibát ott követtem el, hogy az egyik újságot nyitva felejtettem. Amúgy egyébként olvasást követően azonnal ki szoktam dobni őket, bárcsak most is így tettem volna. Az öcsémnek találtam benne ajándékot, aki 12 éves. Arra lettem figyelmes, hogy pont azon az oldalon maradt nyitva az újság, ahol ismét a Tesco hirdetett akciós helikoptert. Egyet fizet kettő van benne, nesze itt van vigyed barom akció keretében. A párom nagyon jó ötletnek tartotta, mivel így neki lehet ismét helikoptere, egy kicsit nagyobb mint az előző, és az öcsémnek is oda tudja adni a másikat, így le van tudva a karácsonyi ajándék. Még aznap elment és meg is vette. Ismét váááááááááááááááá. Váratlanul megjelent az öcsém, és meglátta a három helikoptert. A párom ha már lebuktunk mondta, odaadom neki. Így is tett. Ennél a résznél derült ki, hogy az egyik kütyü hibás, nem lehet vele irányítani a repcsit. Fogták magukat ketten, a két "gyerek" és visszamentek az üzletbe kicserélni. Hazatérvén nekiestek a doboznak, és széttrancsírozták, majd játszottak. Tüntetőleg kivonultam a szobából, mert ez már látni sem bírtam. Majd öcsém hazatért, s lenyugodóban volt a sztori. Fekvés, alvás, reggel meló.
Másnap hétvége, lehet a szabadban játszani. Eljött a munkahelyemre, én meg kizavartam az udvarba, hogy ott játszon, engem hagyjon dolgozni. Legalább meglátjuk mennyire magasra tud repülni az a szar. Hát olyan magasra repült, hogy többet nem is jött vissza. XDXDXD Valamelyik rádió adó, ami ugyan azon a frekvencián adott, elvette a jelet a távirányítótól, s a helikopter önálló életre kelt, s elszállt. Több órás keresés után sem lett meg. Az egyik kollégám segített keresni, mivel átérezte a problémát, ugyanis neki is van ilyen vacak. Már ketten voltak "férfiak", a bajban segítenek egymásnak. Sírva hívtam anyámat, hogy ezt nem fogja elhinni. Nem elég, hogy vett egyet, vett még egyet, de még el is szált. Anyám megnyugtatott, hogy nem kell az ilyet komolyan venni, a férfiak gyerekek, s azok is maradnak, ne törődjek vele. Egészen addig nem is foglalkoztam vele, a munkámra koncentráltam, amíg fél óra elteltével nem hívott anyám, hogy amit az öcsém kapott helikoptert, leégett. Puff neki. Ismét sokkot kaptam. Elmeséltem a páromnak, aki annyira kiakadt ezen, hogy elindult a Tescoba, s vett egy másikat, egy mégnagyobbat. Ekkor már ketten voltak "gyerekek" összerakták. Azt hiszem ennél a résznél közölte velem a kollégám, ha esetleg még nem lennék elég ideges, ennek meg a távirányítója nem működik. Váááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
Együtt visszamentek a Tescoba, kicserélték, majd kivonultak játszani. Ismét megérkezett egy kolléga, aki nagyon jó ötletnek tartotta, s az ő régi gyerekkori álma. Elmeséltem neki a sztorit, de férfi lévén nem hozzám, hanem a másik két "gyerekhez" csatlakozott. Telt-múlt az idő, újabb kolléga érkezett, aki büszkén csatlakozott hozzájuk, az ő saját helikopterével, mert, hogy ő is régóta nézegette, s most végre rászánta magát, megvette. Így esett, hogy a nap végére 5 "felnőtt férfi" állt a teraszon, késő esete a sötétben, és önfeledten játszottak.
Ennél a résznél már nullával való osztást gyakoroltam, s hívtam fel anyámat, hogy megnyugodtam, nincs semmi baj. Igazad van, a férfiak mind gyerekek, s azok is maradnak. Sosem fognak felnőni. A párommal közöltem, hogy nem haragszom, csak hagyjon békén, s lehetőleg idén már ne vegyen több helikoptert. Azt mondta nem is fog, mivel a távirányítós autójé a jövő, az ugyanis nem tud elszállni ..................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése