Keresés ebben a blogban

2011. október 5., szerda

Jóhír és vacsi

Tegnapi napom azzal telt, hogy a tételeimet próbáltam visszaszerezni, mivel a százezres tételbe nem nagyon akartam belevágni, így nyilván a dolgaim sem lesznek meg, ha csak nem járok utána. Ma végre volt egy kedves osztálytársam aki megszánt, s elküldte őket nekem. Persze erről nagyot hallgatok, mivel másnak nem adja oda. :D Ezt a sokkot még csak túléltem, mikor is jött a következő. Az én drága párom, miután egész álló nap görnyedtem a gép előtt, s tanultam, közölte velem, hogy estére vendéget hívott, s legyek kedves süssek már nekik lángost. Egyébként három napja fenyeget a lángossal, ma beváltotta a fenyegetését. Így kénytelen-kelletlen nekiálltam, ha már vendégünk is van. Természetesen bevásárlással kezdünk, a Rossmannban. Igen, ott. Ott mindent be lehet szerezni ami csak kell a lángoshoz. Például, sampont, fogkefét, jó sok termékmintát (mert az mindig jól jön), bőrvágó ollót, körömreszelőt, és egyéb mütyűröket. Ezek után ténylegesen bevásároltunk a lángoshoz, és nagy sebességgel álltam neki, mivel az órámat elnézve alig fél órám volt a vendégünk érkezéséig. Rögtön kezdetnek ittam egy pálinkát, biztos ami biztos alapon, hogy még csak véletlenül se maradjon el, s nehogy megülje a gyomrom a késő esti vacsi. Aztán nekikezdtem. Elsősorban nagymamától vételezett receft kell hozzá, igényes, házilag készített csíkos kis receftes füzetemből,

ezek után jöhet a tészta. Összekevertem. Hozzáteszem alig pár hónapja valaki megkérdezte volna tőlem mi az, hogy az élesztőt fel kell futtatni, azt hiszem tüsszent, és elküldöm a francba. Ezt az én kedves barátnőmmel közösen tanultuk a netről. Igaz Bern Ici. Ha szegény nagymamám tudná. Ő szakácsnő volt, iskola után kezdte, s onnan is ment nyugdíjba. A fejét fogta volna a látványtól. Na meg attól, hogy géppel csinálom. Bocsi mama
A gépben még az is jó, ha elfelejtesz magad elé kötényt tenni, mindened olyan lesz. A frissen mosott, vasalt asztalterítőtől elkezdve a pólód, a nadrágod. Gondoltam felhúzom kis köténykémet, hogy nehogy baj érjen, de akkor már mindegy volt. Mert ezek után természetesen egy csepp sem ment már mellé. A lángos nélkülözhetetlen kelléke a foghagyma és a sajt. Na meg persze a hadra fogható kis kukta is
Miután félretettem kelni a tésztát,


megérkezett a vendégünk. Lányok!!! Szingli a pasi! Név és telefonszám nálam! :D


Egy kicsit elbeszélgettünk még, mert persze a tészta nem akart megkelni. Anyám azt mondta napközben, minél több élesztőt teszel bele, annál jobb. Hát én hallgattam rá, ez lett az eredménye.


Nem voltam még elég tésztás, a konyharuhát is összekentem. Na de sebaj, a vendég a lényeg, aki nyűgösködött már, hogy nagyon éhes. Így nekiálltam a sütésnek.

A lángos is olyan mint a palacsinta, mondtam. Az első mindig a szakácsnőé. Nagy is lett, oda is kapott. Mégsem rakhatom eléjük. :D A vendégség éppoly nélkülözhetetlen kelléke a kíváncsi albérlő, mint az éhes vendég.

Ezt már tényleg nem bírtam, így nyugtattam magam:


Aztán elkészültem, és eléjük tettem. Nagy lett a csend. Gondoltam ez jót jelent.


Mindenki jól lakott, így örömködtem, hogy ezt is simán megúsztam. Egy óra alatt dobtam össze a vacsit, és a kisebb nagyobb bakikat leszámítva egész jól jöttem ki belőle. Nem beszélve arról, hogy miután megkóstoltam én is, meg kellett állapítanom, hogy nem is vagyok olyan béna. :D :D :D Az egyetlen kegyetlenség a dologban a mosogatás. De szerintem ez ügyben még egyezkedünk lefekvés előtt .... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése