Felháborodottan, de reménytelenül

Tegnap szembesültem azzal a ténnyel, amikor is a munkahelyemre beérve a számítógépből itt is ott is kábelek lógtak ki és a winchester a gép mellett figyegett, hogy ennek talán nem lesz jó vége. Ahogy sejtettem, hívott is az informatikusunk, érdeklődött megvan-e még az összes hajam, mert ők már pénteken megbeszélték a főnökömmel, hogy talán az összeset ki fogom tépni ha megtudom mi történt. A winchesteren lévő dolgok 63%-át én használtam, így jogosnak véltem a felháborodásom, amikor is közölte velem, hogy sajnos az adatok elvesztek. Tönkre ment! Jól gondoljam meg mit szeretnék, mennyire volt fontos, mert bár vissza lehet hozni őket, de százezres tételről beszélünk. Elgondolkodtató. Reményvesztetten vettem tudomásul, hogy az évek alatt összegyűjtögetett érettségi tételeim, hangos könyveim, filmjeim, zenéim, az életem eseményeiről készül pótolhatatlan fényképeim mind eltűntek, nem beszélve persze a munkáimról. De természetesen én vagyok a hibás, miért nem dolgoztam szerverre. Így történt hát, hogy feltették a kérdést, kérem-e vissza dolgaimat, vagy így jártam. Most azon próbálok dolgozni, s talán az egész napom, sőt a hetem is rámehet, hogy ismét beszerezzem a tételeket, és kidolgozzam. Mivel nyilván senki nem fogja ezt megtenni helyettem. Váááááááááááááááááá Próbálok azért higgadt maradni, de roppant nehéz. Kérem kedves ráérő osztálytársaimat, segíííííííííííííííííítsenek ki.