Keresés ebben a blogban

2013. február 28., csütörtök

33

Vannak emberek akik kevesebb lelkesedéssel fogadnák - pláne ha nőneműek - azt hogy elértek egy bizonyos kort! Én csak az tudom mondani erre: 





Pont annyi idős vagyok, hogy nem kell kéretlen tanácsokat meghallgatnom, mert önálló, teljes értékű ember vagyok, saját döntéshozatallal. Hogy mit miért veszek, s mi szükségem van nekem rá, szintén az én dolgom. Elég legyen most már. Lássuk be, lássátok be, felnőttem ...



2013. február 23., szombat

Ennyit mára ...



Nincs időm gyűlölni azokat, akik engem gyűlölnek. Nincs időm beszélgetni azokkal, akik nem értenek meg. Nincs időm foglalkozni azokkal, akik számára közömbös vagyok, 





mert én azokkal foglalkozom, akik szeretnek, azokkal beszélgetek, akik megértenek és hálás vagyok azoknak, akik számára fontos vagyok. 



Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan emberekre pazaroljam, akik nem érdemlik meg.

Nevetséges határokon túl

Nagyon régen jártam errefelé, azt tény. Annak is megvan az oka, hogy azonnal így kezdjem a mondanivalómat. Roppant mód felháborít a tudat - igen végre tudatomra ébredtem - hogy számtalan ember látja nálam jobban a saját életem, s megpróbál beleszólni, irányítani. 
Emberek, pár nap és 33 éves leszek. Nem szégyenlem, hogy ennyi az évek száma, büszke vagyok rá. Sok embernek köszönhetem, hogy megértem. Voltak nagyon sokan akik úgy tudtak segíteni, "irányítani", hogy közben direktben nem szóltak bele, csendben meghúzódtak a háttérben ... De ez már mégiscsak sok.

A minap gondoltam egyet, s rég nem látott barátnőmet - névnapja alkalmából felköszöntve - ráírtam, s elhívtam egy kávéra. Nagyon rég nem látott köz "felháborodás" lett a döntésem vége. Azonnal elindult a susmus a hátam mögött. Persze nem sokáig maradhatott titokban az sem ...


És most a kíváncsi szemeknek a részletek:
Roppant jó érzés volt újra találkozni a barátnőmmel. Jól elbeszélgettünk. Én egy hideg hosszúkávét ittam, s két szénsavmentes vizet. A barátnő egy kapucsínót gyümölcslével, és egy teát. Mindenki magának fizette ki a számláját. Jól éreztük magunkat. Beszélgetésünk arra korlátozódott, hogy kivel mi történt az elmúlt fél évben még nem találkoztunk. Jó pár témát érintve. A volt közös munkahelyünk problémái nem tartoztak ezen témák közé, mivel az elmúlt fél évben mindenki a maga útját járta. Örömmel vettem tudomásul, hogy van élet jelen munkahelyemen túl is. Mint a rút kiskacsa, felfedeztem a világot. 
Szóval a lényeg. Nem lettem más ember, azért mert beültem egy rohadt kávéra, meg két vízre. Örömmel találkoztam a barátnőmmel, akit nem láttam fél éve. Senkit nem sértettem meg ezzel. Aki mégis kiakadt és magára vette, annak nyazsgem. 

Majd most vállalom a szerepem. Legyek én az idióta kiközösített, aki "megint hülye lett" mert beült egy kávéra. Egyébként finom volt.



Love, dream ...


2012. február 24., péntek

Asztma

Tegnap történt. 2012.01.17.-én kaptam egy beutalót a házi orvosomtól, a tüdőgondozóba. El is mentem, kértem időpontot, ami nevetséges, de 2012.02.23.-ára kaptam meg. Gondoltam magamban, nyugodt vagyok, kivárom az időpontom. Mi baj lehet? Az mellékes, hogy időközben rohamom volt. :) Elővettem a pipámat, befújtam. Éreztem én, hogy rossz az íze. Megnéztem a szavatosságát, enyhén lejárt. Egy kicsit megijedtem, de másnapra megnyugodtam. Gondoltam szerencsés vagyok, két éve nem volt rá szükségem, ki a fene figyelte, hogy lejárt. Elmentem hát a tüdőgondozóba, hogy újat írassak, ne járnak ismét így. Amin nagyon meglepődtem, elzavartak. Na puff, mi legyen? Nem adtam fel, ismét elmentem pár nappal később, akkor már határozottabban léptem fel az ügy érdekében, de megint elzavartak. Ekkor már kétségbe estem. Hisz nem egy lábfájásról beszélünk, hanem a tüdőmről. Őket ez nem érdekelte. Vizsgálat nélkül nem adnak gyógyszert, a vizsgálat pedig egy hónap múlva esedékes. Érdekes ....
Ezen a részen túllendültem, mivel volt aki megmentett. UTÓLAG IS HÁLÁS KÖSZÖNETEM.

Szóval ennyi bevezető után nézzük a tegnapi napot.
Amint végeztem a tüdőgondozóba, elindultam a gyógyszertár felé, hogy kiváltsam a gyógyszereimet. Ekkor szólított meg egy idegen, pipával a kezében, hogy legyek szíves segítsek rajta, mert elfogyott a gyógyszere, ami 160,- Ft-be kerül. Adjak neki legyek szíves. Ránézésre nem volt bizalomgerjesztő az ember, így azt mondtam neki, rendben adok, épp a gyógyszertárba tartok. Jöjjön velem, s kiváltom a gyógyszerét. El is indult utánam. Áldotta minden lépésem, sok egészséget kívánt a családomnak, s mindeközben követelte a neki ígért - mostmár csak 150,- Ft-ot. Én hátrafordultam, és határozottan kijelentettem, hogy oda fogom adni, a gyógyszertárban. Ő kikéri a pipáját, én meg kifizetem. Nem szoktam ilyen "adakozó" lenni, de mivel pont egy hónapja estem át ezen a tortúrán én is, gondoltam segítek. Odaértünk a gyógyszertárba, kérdezem van-e receptje. Ő állítja, hogy nincs, mert egy másik gyógyszertárban neki szoktak adni recept nélkül, csak adjam oda a pénzt, s ő kiváltja. Nem engedtem, elhatároztam, hogy segítek, ha tényleg gyógyszerre kell. Miután megkérdeztem, hogy miért nem megy el orvoshoz, és irat receptet, hiszen az élete múlik a pipán, közölte velem, hogy ő Erdélyből jött és nem olyan egyszerű. Én csak mosolyogtam egyet ezen, s továbbra is bent álltam a sorban, s vártam, hogy mi lesz ebből. Mikor sorrakerültem volna, kiugrott mellőlem a sorból, s kiviharzott a gyógyszertárból.
Na most kérdem én. Én vagyok az a szemét, aki nem vágott hozzá 150,- Ft-ot, vagy vagyok az a jófej embertárs aki hajlandó lett volna másnak úgy segíteni, hogy kifizetem a gyógyszerét? Hiszen "bajban" volt. Na persze. Nem tudom, hogy hajléktalan volt-e az illető, vagy honnan jött, de roppant mód felháborítónak találom, ha az ember jószándékkal segítene embertársain, ők így visszaélnek vele. Állandóan arra buzdítják az embereket, hogy segítsenek a bajba jutottakon, segítsenek embertársaikon. Én megpróbáltam, nem sikerült. Nyílvánvaló volt számomra is, hogy neki a pénz kell, nem pedig a gyógyszer, de nem teszem meg azt a szívességet, hogy ő utána piára, vagy egyéb más élvezeti cikkre elköltse az én nehezem megkeresett pénzemet. És akkor ezzel szemben vagyok én, akinek tényleg szüksége lett volna egy hónappal ezelőtt arra a bizonyos pipára, kíváncsi vagyok melyik embertársam mentett volna meg az utcán. .....

2011. december 10., szombat

Az összes férfi egy nagy gyerek

A sztori még Mikulás előtt egy héttel kezdődött, amikor is az én drága párommal betérünk a Tescoba, és ott meglátott egy távirányítós helikoptert, amit ő nagy lelkesedéssel helyezett el a kosarunkba. Még ott az üzletben össze is szólalkoztunk, hogy ugye ezt ő nem gondolja komolyan. Tévedtem, nagyon is komolyan gondolta. A vita számomra eredményesen zárult, mert a helikopter visszakerült a polcra. Meg is nyugodtam. Igen, gondoltam magamban, meggyőző érveimmel elintéztem, ezt is. :)
Alig pár nap telt el, mire ismét szükség volt egy kisebb fajta bevásárlásra, így hát elsétáltunk a Tescoba, ahol az a bizonyos tárgy még mindig ott volt a polcon. Hipergyorsasággal haladtam el előtte, hátha a párom nem veszi észre, és megúszom. Nem így történt. Ismét levette a polcról, és a további cirkuszt elkerülvén csakazértis belekerült a kosárba. Meggyőzött, hogy ez nem gyerekes dolog, mivel az én kollégámmal beszélgetett, s neki is van, és ő jóval idősebb, úgyhogy ez nem gyerekes hóbort, ilyen kell egy férfinak és kész. Rosszul voltam az ötlettől, de ám legyen. Gondoltam lenyugszik, és lezárul végre ez a sztori. Ismét tévedtem. Így utólag már tudom milyen hatalmasat! Váááááááááá
A további hisztizésemet elkerülvén nekem is hozott a drága Mikulás ajándékot. Kaptam tőle háromféle sütőformát, amivel kiélhetem én is a kreativitásom. Persze még aznap este ki is kellett próbálni, amikor közölte velem a "Mikulás", hogy amíg ő játszik a helikopterével, addig én is játszhatom az én játékommal a konyhában, és szóljak ha kész. 
Még egy kicsit korábban komoly elhatározásra jutottunk, hogy összekötjük életünket, és gyűrű kerül az ujjunkra. Ami a következőképpen zajlott. Megvásároltuk a gyűrűket, és persze azonnal be is kellett mutatni a családnak, akik kisebb-nagyobb lelkesedéssel fogadták. A párom nagymamájánál voltunk, aki amíg egy percre magunkra hagyott az én drága párom a következőképpen adta elő magát; Kicsim, ha hazamegyünk feltöltöm a helikopterem, és utána megkérem a kezed. Jó? Nagyon romantikusan hangzott. Biztos, hogy felejthetetlenné tette számomra azt a napot, amikor rájöttem a fontossági sorrendjére. Előbb a helikopter, aztán a lánykérés. Szép volt ... XDXDXD
Ismét pár nap elteltével jött a következő sokk. Felvittem a lakásba a reklám újságokat, hogy megnézzem mégis mi az amit ajánlanak, mit tudnék vásárolni a családnak a közelgő karácsonyi ünnepekre. A hibát ott követtem el, hogy az egyik újságot nyitva felejtettem. Amúgy egyébként olvasást követően azonnal ki szoktam dobni őket, bárcsak most is így tettem volna. Az öcsémnek találtam benne ajándékot, aki 12 éves. Arra lettem figyelmes, hogy pont azon az oldalon maradt nyitva az újság, ahol ismét a Tesco hirdetett akciós helikoptert. Egyet fizet kettő van benne, nesze itt van vigyed barom akció keretében. A párom nagyon jó ötletnek tartotta, mivel így neki lehet ismét helikoptere, egy kicsit nagyobb mint az előző, és az öcsémnek is oda tudja adni a másikat, így le van tudva a karácsonyi ajándék. Még aznap elment és meg is vette. Ismét váááááááááááááááá. Váratlanul megjelent az öcsém, és meglátta a három helikoptert. A párom ha már lebuktunk mondta, odaadom neki. Így is tett. Ennél a résznél derült ki, hogy az egyik kütyü hibás, nem lehet vele irányítani a repcsit. Fogták magukat ketten, a két "gyerek" és visszamentek az üzletbe kicserélni. Hazatérvén nekiestek a doboznak, és széttrancsírozták, majd játszottak. Tüntetőleg kivonultam a szobából, mert ez már látni sem bírtam. Majd öcsém hazatért, s lenyugodóban volt a sztori. Fekvés, alvás, reggel meló.
Másnap hétvége, lehet a szabadban játszani. Eljött a munkahelyemre, én meg kizavartam az udvarba, hogy ott játszon, engem hagyjon dolgozni. Legalább meglátjuk mennyire magasra tud repülni az a szar. Hát olyan magasra repült, hogy többet nem is jött vissza. XDXDXD  Valamelyik rádió adó, ami ugyan azon a frekvencián adott, elvette a jelet a távirányítótól, s a helikopter önálló életre kelt, s elszállt. Több órás keresés után sem lett meg. Az egyik kollégám segített keresni, mivel átérezte a problémát, ugyanis neki is van ilyen vacak. Már ketten voltak "férfiak", a bajban segítenek egymásnak. Sírva hívtam anyámat, hogy ezt nem fogja elhinni. Nem elég, hogy vett egyet, vett még egyet, de még el is szált. Anyám megnyugtatott, hogy nem kell az ilyet komolyan venni, a férfiak gyerekek, s azok is maradnak, ne törődjek vele. Egészen addig nem is foglalkoztam vele, a munkámra koncentráltam, amíg fél óra elteltével nem hívott anyám, hogy amit az öcsém kapott helikoptert, leégett. Puff neki. Ismét sokkot kaptam. Elmeséltem a páromnak, aki annyira kiakadt ezen, hogy elindult a Tescoba, s vett egy másikat, egy mégnagyobbat. Ekkor már ketten voltak "gyerekek" összerakták. Azt hiszem ennél a résznél közölte velem a kollégám, ha esetleg még nem lennék elég ideges, ennek meg a távirányítója nem működik. Váááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
Együtt visszamentek a Tescoba, kicserélték, majd kivonultak játszani. Ismét megérkezett egy kolléga, aki nagyon jó ötletnek tartotta, s az ő régi gyerekkori álma. Elmeséltem neki a sztorit, de férfi lévén nem hozzám, hanem a másik két "gyerekhez" csatlakozott. Telt-múlt az idő, újabb kolléga érkezett, aki büszkén csatlakozott hozzájuk, az ő saját helikopterével, mert, hogy ő is régóta nézegette, s most végre rászánta magát, megvette. Így esett, hogy a nap végére 5 "felnőtt férfi" állt a teraszon, késő esete a sötétben, és önfeledten játszottak.

Ennél a résznél már nullával való osztást gyakoroltam, s hívtam fel anyámat, hogy megnyugodtam, nincs semmi baj. Igazad van, a férfiak mind gyerekek, s azok is maradnak. Sosem fognak felnőni. A párommal közöltem, hogy nem haragszom, csak hagyjon békén, s lehetőleg idén már ne vegyen több helikoptert. Azt mondta nem is fog, mivel a távirányítós autójé a jövő, az ugyanis nem tud elszállni ..................

2011. október 8., szombat

Horoszkóp egy kicsit másképp

Elolvastam korán reggel a horoszkópomat, ami a következőket állítja:
"Jobban sikerült az esti program, mint remélte, így ma meglehetősen későn ébred. Fáradt, sőt kissé másnapos. Biztosan Önnek is van bevált megoldása a másnaposságra. Mi lenne, ha bevetné? Képtelen lenne bármit is csinálni, így a legegyszerűbb megoldást választja, ellustálkodja a napot. Jogosan teszi! Azért egy könyvet a kezébe vehetne, legalább a látszat kedvéért. Persze a filmnézés sem egy rossz program!"
Én ezt persze le tudom fordítani a magam nyelvére. Jobban sikerült az esti program, mint ahogy reméltem. Ugyanis megint sikerül jó sok pénzt elkölteni a tecsóban, de sebaj, legalább finom lett a vacsi. Ami a következőképpen nézett ki. Végy két hamburger zsemlét (amit persze képtelenség megtenni, mert kettes csomag nincs), és tegyél bele mindent amit csak a konyhádban és a hűtőben találsz.

Süss hozzá krumplit és kész a vacsi. Na de nézzük csak tovább azt a bizonyos horoszkópot. Ott tartunk, hogy 'így ma meglehetősen későn ébred". Persze, jól bevacsoráztam, és gyakorlatilag bedőltem az ágyba. Így nem is tudom mégis mikor lett volna alkalmam jól bebaszcsizni, vagy elmenni valahová táncikálni az éjszakába. Igen meglehetősen későn ébredtem, fél hét helyett 7:40kor, így volt kapkodás rendesen, hogy ideérjek a munkahelyemre. :D Fáradtnak elég fáradt vagyok, de másnaposnak semmiféleképpen nem mondhatom magam. Hacsak nem számítom, azt a fél pohár ízesített alig 2%-os sört amit megittam még a vacsora után. De persze bevetem másnaposság elleni gyógymódomat, munkába temetem magam, szorít a határidő. Egy pontban azért igaza van annak a bizonyos horoszkópnak, miszerint "képtelen lenne bármit is csinálni". Ez így van. Képtelen vagyok, de nem a másnaposságtól, hanem attól, hogy már lassan kifolyik a szemem a sok munkától. A legegyszerűbb megoldás valóban a nap ellustálkodása lenne, de nem tehetem meg. Egy könyvet valóban a kezembe fogok ma venni este fél kilenckor, mikoris végre ágyba kerülök, a történelem könyvemet, mert holnap számonkérés lesz. :( Most meg nekiállok a munkámnak, mielőtt rájövök, hogy az egész napot blogozással töltöttem, és tényleg nem csináltam semmit, "ellustálkodtam" a napot.

2011. október 5., szerda

Jóhír és vacsi

Tegnapi napom azzal telt, hogy a tételeimet próbáltam visszaszerezni, mivel a százezres tételbe nem nagyon akartam belevágni, így nyilván a dolgaim sem lesznek meg, ha csak nem járok utána. Ma végre volt egy kedves osztálytársam aki megszánt, s elküldte őket nekem. Persze erről nagyot hallgatok, mivel másnak nem adja oda. :D Ezt a sokkot még csak túléltem, mikor is jött a következő. Az én drága párom, miután egész álló nap görnyedtem a gép előtt, s tanultam, közölte velem, hogy estére vendéget hívott, s legyek kedves süssek már nekik lángost. Egyébként három napja fenyeget a lángossal, ma beváltotta a fenyegetését. Így kénytelen-kelletlen nekiálltam, ha már vendégünk is van. Természetesen bevásárlással kezdünk, a Rossmannban. Igen, ott. Ott mindent be lehet szerezni ami csak kell a lángoshoz. Például, sampont, fogkefét, jó sok termékmintát (mert az mindig jól jön), bőrvágó ollót, körömreszelőt, és egyéb mütyűröket. Ezek után ténylegesen bevásároltunk a lángoshoz, és nagy sebességgel álltam neki, mivel az órámat elnézve alig fél órám volt a vendégünk érkezéséig. Rögtön kezdetnek ittam egy pálinkát, biztos ami biztos alapon, hogy még csak véletlenül se maradjon el, s nehogy megülje a gyomrom a késő esti vacsi. Aztán nekikezdtem. Elsősorban nagymamától vételezett receft kell hozzá, igényes, házilag készített csíkos kis receftes füzetemből,

ezek után jöhet a tészta. Összekevertem. Hozzáteszem alig pár hónapja valaki megkérdezte volna tőlem mi az, hogy az élesztőt fel kell futtatni, azt hiszem tüsszent, és elküldöm a francba. Ezt az én kedves barátnőmmel közösen tanultuk a netről. Igaz Bern Ici. Ha szegény nagymamám tudná. Ő szakácsnő volt, iskola után kezdte, s onnan is ment nyugdíjba. A fejét fogta volna a látványtól. Na meg attól, hogy géppel csinálom. Bocsi mama
A gépben még az is jó, ha elfelejtesz magad elé kötényt tenni, mindened olyan lesz. A frissen mosott, vasalt asztalterítőtől elkezdve a pólód, a nadrágod. Gondoltam felhúzom kis köténykémet, hogy nehogy baj érjen, de akkor már mindegy volt. Mert ezek után természetesen egy csepp sem ment már mellé. A lángos nélkülözhetetlen kelléke a foghagyma és a sajt. Na meg persze a hadra fogható kis kukta is
Miután félretettem kelni a tésztát,


megérkezett a vendégünk. Lányok!!! Szingli a pasi! Név és telefonszám nálam! :D


Egy kicsit elbeszélgettünk még, mert persze a tészta nem akart megkelni. Anyám azt mondta napközben, minél több élesztőt teszel bele, annál jobb. Hát én hallgattam rá, ez lett az eredménye.


Nem voltam még elég tésztás, a konyharuhát is összekentem. Na de sebaj, a vendég a lényeg, aki nyűgösködött már, hogy nagyon éhes. Így nekiálltam a sütésnek.

A lángos is olyan mint a palacsinta, mondtam. Az első mindig a szakácsnőé. Nagy is lett, oda is kapott. Mégsem rakhatom eléjük. :D A vendégség éppoly nélkülözhetetlen kelléke a kíváncsi albérlő, mint az éhes vendég.

Ezt már tényleg nem bírtam, így nyugtattam magam:


Aztán elkészültem, és eléjük tettem. Nagy lett a csend. Gondoltam ez jót jelent.


Mindenki jól lakott, így örömködtem, hogy ezt is simán megúsztam. Egy óra alatt dobtam össze a vacsit, és a kisebb nagyobb bakikat leszámítva egész jól jöttem ki belőle. Nem beszélve arról, hogy miután megkóstoltam én is, meg kellett állapítanom, hogy nem is vagyok olyan béna. :D :D :D Az egyetlen kegyetlenség a dologban a mosogatás. De szerintem ez ügyben még egyezkedünk lefekvés előtt ....